Fagél 1 kg

A faseb kezelésről

A lomblevelű fák sebei általában gyorsabban gyógyulnak be, mint a tűlevelűekéi, mivel törzsükben és ágaikban több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, a tűlevelűek viszont képesek gyantával befedni a sebet, gátat szabva ezzel a fertőzéseknek.
Emellett a különféle fafajok sebhegedő-képessége is jelentősen eltér. A gyümölcsfák közül az alma, körte jobban regenerálódik, mint a csonthéjasok és héjasok. A díszfák közül különösen jó a vadgesztenye, ezüstjuhar, tölgy, nyár, hárs és tiszafa hegedőképessége, viszont igen gyenge a gyertyáné, az ezüst-, és erdei fenyőé, a mezei juharé, a bibircses nyíré, a fehér fűzé és a páfrányfenyőé.

A sebek gyógyulását nagymértékben befolyásolja a fák erőnléti állapota, ami a környezeti adottságok, a kezelés, és a kor függvénye. A legyengült, beteg vagy öreg fák sokkal nehezebben gyógyulnak, mint a fiatalabbak és egészségesebbek. A sűrűn, vagy rossz helyre ültetettek szintén nehezen regenerálódnak. A ritka metszés magával hozza a nagy sebek képződését, minek hatására sok erőteljes új hajtás képződik. Ezeket aztán évekig ritkíthatjuk mire helyreáll a korona szerkezete. A ritkán végzett metszés szintén rossz következménye, hogy ha túl hirtelen tesszük ki a törzset a nap perzselő hatásának, sokszor az is a fagyhoz hasonló nehezen gyógyuló kéregrepedésekhez vezet.
A sebeket lezáró hegszövetek kialakulása elsősorban a fotoszintézis során keletkezett anyagokkal való ellátottságtól függ. Ezért a seb akkor gyógyul jól, ha szélei szomszédosak az asszimiláta-szállító aktív háncsszövetekkel, valamint a seb felett levelek helyezkednek el. Ha csonkot hagyunk és azon nincs rejtett rügy sem, akkor nem fog begyógyulni a seb, hanem elszárad.
Nagyobb ágakat a törzshöz legközelebb, azzal párhuzamos metszlappal vágjunk le. Fontos, hogy a seb felülete egyenletes legyen, ezért éles metszőollóval dolgozzunk, vigyázzunk, hogy a kéreg ne szakadjon le. A vastagabb ágakat több menetben vágjuk le, először az alaptól nagyobb távolságra, majd a megmaradó csonkot.

A sebek kezelése azért fontos, mert a sérülések utat nyitnak a különféle káros mikróbák, főleg a kórokozó gombák számára, melyek a fatest korhadását is okozhatják. Ezért a sebek hegszövettel való teljes lezáródásáig gondoskodnunk kell azok lezárásáról és fertőtlenítéséről. Ezt sebkezelő anyagokkal érjük el. Kisebb sebeknél elég a metszés utáni réztartalmú permetezés, nagyobbaknál viszont ún. fasebkezelő anyagokat használjunk. Ezek lehetnek paszták - pl. Betica, Fagél - , kenőcsök - pl. Biocera, Fabalzsam, Fadoktor, Florasca, Vulneron -, és aeroszol (Faplaszt). Az olajfesték is jobb mint a semmi, de nem ad olyan tartós védelmet - sőt esetenként gombaölő és gyógyító hatást -, mint az imént említett anyagok.
Ne feledkezzünk el a régóta ejtett, de be nem gyógyult sebek kitisztításáról és újbóli lezárásáról sem! Nagyobb korhadásokat kaparjunk ki, és ha víz gyűlhet össze bennük biztosítsuk valamilyen módon annak elvezetését.
A FAGÉL  -  OLTVÁNYKEZELŐ PASZTAKÉNT IS KÍVÁLÓ.

A két növényrész összeillesztése után FAGÉLLEL ecsettel bekenjük a felületüket. A paszta megszáradása után rugalmas, gumiszerű gyűrűként rögzíti, védi az oltást. A hatékonyság – megeredés – a 90%-ot is elérheti, ami az oltóviaszoknál nagyon jó eredmény!

A FAGÉL  - VADRÁGÁSOK MEGELŐZÉSÉRE  ÉS KEZELÉSÉRE IS ALKALMAS.

A veszélyeztetett fák törzsét kenjük be FAGÉLLEL, ez  megszáradva lélegző bevonatként a fát nem károsítja, de a vadak / őzek, vaddisznók, stb./ nem szeretik, így a fakéreg lerágásával, sok esetben a fatest letépésével a fát nem tehetik tönkre. A már rágott fakéreg vagy fatörzs pótlására, kezelésére is sikeresen alkalmazható. Önmagában a FAGÉL paszta, vagy finom, szitált fűrészporral összekeverve. Ezzel, nagyobb méretű, mély fa üregeket is bevonhatunk.

Jól összeépül a károsított élőfa anyagával, jelentősen meghosszabbítva annak élettartamát.